Kicsit megfeledkeztem a blogról, olyan gyorsan telnek-múlnak a napok... :)

Ez mondjuk sokaknak nem újdonság, de itt főleg a What's up nevű app-ot használják, Magyarországtól eltérően a Messenger nem annyira népszerű, a Viber-t talán nem is ismerik. Itt van több csoportunk, itt beszéljük meg a találkozókat, házit, programokat, stb...

Most körülbelül 15-en vagyunk külföldiek mindenféle országokból: Lettország, Lengyelország, Jordánia, Kína, Dél-Korea, Costa Rica, Brazília, Törökország.

Megérkezésünk után már volt is egy kis kiruccanás a városba, megismertünk pár pub-ot, illetve német sört. :)

Majd másnap jöttem rá, hogy itt vasárnap minden zárva van, kivéve az éttermek és kávézók. Ezt még szoknom kell, mert otthon mindig vasárnap mentem bevásárolni.

Hétfőn már volt is óránk egy angol anyanyelvű tanárral. Első nap elég hamar elvesztettem a fonalat, de a második hét végére egészen belejöttem, és már prezentáltam is. :) Oké, nem mondom, hogy annyira jól tudnék angolul, de elboldogulok. A többség viszont nem olyan jól tud németül (valaki egyáltalán nem), így alkalmazkodnom kellett, de most már egészen megszoktam. Sőt, most már fura, ha németül kell beszélnem, mert annyira nem használom. Illetve az anyanyelvűekkel nem is szeretek németül beszélni, mert gyorsan beszélnek és dialektust, így fair-nek érzem, ha mindketten idegen nyelven beszélünk... :P

A kollégium:

Mi hárman vagyunk egy apartmanban, a szoba saját, a konyhát, étkezőt, konyhát megosztjuk. Én még szerencsés vagyok, mert máshol 5-7 ember van egy apartmanban. Amiatt is, mert az egyetemtől 10 perc sétára lakom, így nagyon korán kelnem sem kell. Míg a másik kollégium jóval távolabb helyezkedik el. A szobám elvileg 17 négyzetméter, bőven el lehet férni. Illetve van egy csomó szekrény és polc is, szóval tényleg nem panaszkodhatok. A konyhánk brutál módon koszos volt, úgyhogy a szabad vasárnapjaimon - mivel minden zárva volt - sikáltam a konyhabútort és berendezéseket. Kb. 10 óra volt, de legalább már kulturált a környezet. A lakótársam egy kínai és egy indonéz srác. A kínai már el is költözött, egyelőre még nem kaptunk új lakót. Viszont megörököltem tőle ingyen felmosót, ruhaszárítót, konyhai edényeket, kukát... :) 

Adminisztráció:

Azt gondoltam, hogy a magyar rendszerhez képest itt könnyű élni. Sajnos nem így van. Ez talán az egyetlen igazi negatívum, amit említeni tudok az itt tartózkodásom alatt. Először megvásároltuk a LIDL-ben a SIM kártyánkat, így lett német telefonszámunk. Nem kellett semmilyen igazolvány, az interneten kell megadni az adatokat a regisztrációnál. Az egyetem kiad egy hallgatói jogviszony-igazolást, amivel el kell menni a Studierenwerk-be megkötni az albérleti szerződést. Ezután el lehet menni az önkormányzathoz, és bejelenteni magunkat. Kapunk egy ún. "Meldebestätigung"-ot, ami egy lakcímkártyának felel meg, bár ez egy A/4-es lap. Ha ezeket mind beszereztük, mehetünk a tömegközlekedési vállalathoz (KVV), akik odaadják a szemeszterbérletet. Majd elmentünk a bankba is, hogy bankszámlát nyissunk. Ha pedig átutaljuk az adminisztrációs költséget az egyetemnek, megkaphatjuk a német diákigazolványunkat.
Pozitív: Ha látják rajtad, hogy külföldi vagy, úgy beszélnek, hogy egy B1-es szinten is meg lehessen érteni. Az önkormányzat 50 euró vásárlási utalványt is ad, ezzel üdvözöl a város. Be lehet váltani a legtöbb étteremben, kisboltban, szolgáltatóknál a városban. A bank 100 EUR-t tesz a bankszámládra, ha elégedett voltál a szolgáltatással (ha nem, akkor 150-et). Az itt teljesen természetes, hogy ingyen van a kp. felvétel és a legtöbb banki szolgáltatás. A telefonszámla pedig 9 euró, amiben 300 perc ingyenes beszélgetés és 750 MB internet van. (Utána is csak belassul.) A szemeszterbérlet pedig itt minden diáknak teljesen ingyenes, tehát a külföldieknek is.
Negatív: Magyarországon a vezetéknév és a keresztnév fordítva van, ezt a bankban persze el is rontották, emiatt kaptam is egy levelet. Be kellett menni, átírták, és elvileg minden szép és jó volt. Majd kaptam egy újabb levelet, hogy egy papírt el kell küldenem a banknak, amit ráadásul korábban már bemutattam az ügyintézőnek. A többieknek persze nem kellett, ezért nem is értettem, miért csak engem szemeltek ki. Gondoltam egy hónap alatt megkapom a bankkártyámat, ennek megfelelően hoztam készpénzt is magammal. A magyar kártyámat persze tudom használni sok helyen, de a banki árfolyam nem épp a legbarátibb. Illetve itt sok helyen csak bizonyos összeg felett lehet kártyával fizetni, ami Magyarországon maximum a Mari néni kisboltjában megszokott. Emiatt a magyar számlámról kellett átutalnom egy kisebb összeget az egyetemnek. Csak az utalás volt 2590 Ft, és a váltási költségekről még nem is beszéltünk... A német számláról ez persze ingyen lett volna.
Összességében persze bőven pozitív irányba dől a mérleg, de ezekkel az apróságokkal eléggé fel tudják bosszantani az embert.

Árak:

Az élelmiszerek árai nagyjából azonosak,  mivel az áfatartalma csak 9%, az egyéb termékeké és szolgáltatásoké 19%. A hús ára viszont itt jóval drágább. (Amikkel én találkoztam.) A szolgáltatások a magasabb bérek miatt viszont drágábbak, de egy németnek persze ez sem megfizethetetlen. Illetve ha az ember kicsit tudatos, akkor megtalálja az olcsóbb helyeket. Például Kebabot is lehet már 2,50 euróért enni, és 9 eurós fodrászatot is lehet találni. A sörök ára nagyjából 1 euró körül van, a tömények viszont sok esetben olcsóbbak is, mint otthon. Ezen eléggé meglepődtem, mert mindig azt szokták mondani, hogy mennyivel drágábbak nyugaton az élvezeti cikkek. A bio, light, gluténmentes, laktózmentes, vegán, stb... termékek árai viszont alig drágábbak, mint a normál termékek, otthon viszont elég durva a különbség.

Főiskola és programok:

A suli elég modern, minden teremben van projektor. A tanárok is teljesen máshogy tanítanak, mint otthon. Akikkel eddig én találkoztam, egyáltalán nem akartak senkit megbuktatni. Igaz, az óráim nagy része áprilisban indul, így még nem merek messzemenő kijelentéseket tenni. A suli eléggé labirintus (én el is tévedtem már benne egyszer, mondjuk ez nálam nem meglepő), de az óráink nagy része ezért a könnyen megközelíthető termekben van. A nemzetközi iroda munkatársai is nagyon kedvesek, egy munkanapon belül válaszolnak is. A kurzusaimmal is volt/van még problémám, de remélhetőleg menet közben majd megoldódnak ezek is. A főiskola fizette legutóbbi kirándulásunkat Heidelbergbe, ahol megnéztük az Alte Universität-et (Idős Egyetem), illetve a kastélyt és egy templomot is. Illetve az egyetem fizette az összvárosi orientációs hetünk költségeit is. Ezenkívül pedig számos program van, ami szintén ingyenes volt/lesz, mint például a havi grillparti. Legutóbb pedig egy két német fogást készítettünk el a suliban. A kedvenc programom viszont a City Rally volt, ahol a helyi nevezetességeket megnéztük úgy, hogy közben feladatokat kellett megoldanunk, amik legtöbb esetben igen viccesek voltak. :) Az est végén pedig együtt megnéztük az elkészült képeket és videókat. Az éjszakai programokat eddig a másnap reggeli órák miatt kihagytam, illetve a szakdolgozatommal is haladnom kellett. Eddig két alkalommal voltam bulizni, nekem nem volt a helyekkel semmi bajom. Az Erasmus Student Network kártyákkal pedig ezentúl ingyen mehetünk be a legtöbb helyre. A diákigazolvány egyben fizetőeszköz is, amivel fizethetsz a mosodában, a könyvtárban, vagy a menzán. Apropó menza, az itteni menza olcsóbb, mint az otthoni egyetememen. A tipikus menzakajákkal pedig nem is lehet találkozni, reformételeket szolgálnak fel. Ha például tészta az aznapi menü, adnak hozzá egy tál salátát is, hogy meglegyen a vitaminbevitel. :)

Ételek:

Én sosem voltam az a nagyon magyar ételeket kedvelő típus, a nemzetközi ételek hozzávalóit pedig itt is meg lehet venni. Amióta viszont itt vagyok, valahogy mindig megtalálnak a magyar ételek. Gulyásleves az étteremben, paprikás chips vagy épp magyar bor a LIDL-ben. :) A tejföl kicsit hiányzik, mert itt nem lehet kapni, illetve teljesen más a neve, állaga és íze is. Ma pedig Enikővel készítettünk gulyáslevest is a holnapi International Buffet-ra, ahol minden nép hozza a saját kis ételeit a suliba, és szabadon lehet kóstolni. A német ételek pedig nekem eddig bejöttek, igaz, a magyar ízléstől nem is állnak távol. Ettem Maultaschen-t (hasonlít a ravioli-ra), Flammkuchen-t (a magyar kenyérlángosra hasonlít), illetve Currywurst-ot. A büfében, ahol utóbbi ételt ettük, lehetett választani Nutellás (!!!) kolbászt, de én inkább maradtam a klasszikusabb ízeknél.

Német emberek:

Az egyetemisták elég kedvesek hozzánk. Több német lakásába is már meghívtak minket, ami például nálunk nem szokás két hét ismertség után. Az idősek már jóval zárkózottabbak, ha megállítod őket az utcán, nem lesznek túl kommunikatívak.

Közlekedés:

Bár már épül a metró, de egyelőre még egyáltalán nincs átadás közelében. A villamosok viszont gyakran járnak, elég jó a tömegközlekedés. Előnyben részesítik a kötöttpályás közlekedést, buszok talán csak éjszaka járnak. Rengeteg ember jár biciklivel munkába/suliba, szinte minden helyinek van sajátja. Ha pedig mégsem, a Bubihoz hasonló szolgáltatást is igénybe lehet venni. Az autósok pedig majdnem mindig megállnak a zebránál.

Időjárás:

Kicsit kaotikus, az otthoninál itt többet esik. A naposabb periódusokban viszont a hazai hőmérséklethez hasonló az idő. Télen talán kicsit enyhébb, nyáron kevésbé forró.

 

Megosztás a facebookon