Kicsit kiment a fejemből a blog, de most igyekszem pótolni az elmaradásomat... :)

Áprilisban elindultak az óráim, ezzel kezdeném a bejegyzést.

A Duale Hochschule-n alapesetben 3 hónap a tanítási idő, 3 hónap pedig a gyakorlati idő. Emiatt az órák sokszor tömbösítve vannak. Sokszor előfordulnak vendégelőadók, akik általában anyanyelvi szinten beszélnek németül/angolul (attól függ, milyen nyelvű az óra), még akkor is, ha külföldiek. Otthon általában magyar anyanyelvűek tartják az órákat, sokszor elég borzalmas kiejtéssel. Az órák hallgatócentrikusabbak, otthon inkább tanárcentrikus. Ez abban nyilvánul meg, hogy nem egy ppt-t olvas fel a tanár, a hallgatók kérdezhetnek. Otthon ha lehetőséget is ad az adott professzor, akkor is sokszor csak néma csend van a teremben. A német hallgatók ezzel szemben aktívabban részt vesznek az órán. Ami pedig még meglepőbb, hogy az összes tanárom megjegyezte a nevemet. Bár a hallgatók mondták, hogy a normál nagy egyetemeken ez azért nincs így. A hallgatók értékeléseit pedig komolyan veszik, mert az előző évben "lehúzott" tanár neve idén már nem szerepelt a vendégelőadói listában. Amit nehéz volt megoldanom, hogy a hiányzásom ne legyen 20% felett. A tömbösített óráknál ez különösen nehéz volt, mert ha egy nap nem ment be az ember, már el is veszítheti az aláírását. Illetve nekem óraütközésem is volt már, de ilyenkor a tanárok rugalmasak. A tanárok viszont kivétel nélkül elküldik a diákat, az órán nem füzetbe való másolással, hanem az anyag megértésével töltöttük az időt. Ami még pozitív, hogy sok 30-50 közötti tanár van, és az idősek is naprakészek és a fiatalok lazább stílusához is elég jól alkalmazkodtak. Az órákon lehet enni és inni, szabadon ki lehet menni mosdóba. Nincs katonás fegyelem, mégis hatékonyak. Az én óráimon 2-3 perces késés még simán belefért, de elvileg néhány tanár ebben nem rugalmas. Az eddigi tapasztalataim szerint pedig szinte nincs is bukás, mert próbálják kihozni belőled a maximumot.

A Crossing culture órát az előző bejegyzésemben már leírtam. 

Német intenzív kurzus: Bár új dolgot nem tanultam, mert a németem már magasabb szinten volt, de ennek ellenére mégsem untam az órát. A tanár folyamatosan poénkodott, de ennek ellenére sosem maradtunk le, és követni tudtuk a könyvet is. Amikor kisütött a nap, kint is tartottunk egyszer órát, ami nekem szimpatikus volt. :) A vizsgában is ténylegesen csak az szerepelt, amit leadott nekünk. 1,0 lett a jegyem, ami itt a legjobbnak számít. (A legrosszabb a 6,0 és 4,0 felett már nem teljesítettnek számít a tárgy.)

Personal (HR, német nyelven): A tanár szintén fiatal és vicces történetekkel dobja fel az órát. Pl. újságcikkek, statisztikák. Amikor elmondtam, hogy szakdolgozatot írok, egyből felajánlotta, hogy szívesen küld anyagokat, és ha van kérdésem, akkor keressem nyugodtan. A tanárt különösebb gond nélkül tudom követni, a diákok közül viszont valakinek nagyon erős dialektusa van, ezért valamikor egy szót sem értek. A német nyelvű órákon egyedül vagyok külföldi,nem is nagyon beszéltem velük szünetekben. De amikor kérdésem volt, akkor mindig segítőkészek voltak. A vizsgától mondjuk félek, mert elég nagy az ismeretanyag, van jog és számolás is. Az ottani Munka Törvénykönyve ismeretek viszont szerintem elég hasznosak.

Mitarbeiterführung (Menedzsment, német nyelven): A tanár itt is kedves volt. A tanár elég sok mindent felírt a diákra, ezért szerintem azokból simán lehet tanulni. Nekem túl elméleti volt, de az utolsó órán pl. csak gyakorlati tanácsokat mondott a tanárunk. A vizsga pedig esettanulmányokból fog állni, és akkor is megadja a pontot a tanár, ha nem ért egyet vele. A lényeg, hogy gondolkodjunk.

Business English (Üzleti idegen nyelv angol): Az átlag jobban tudott nálam, így nekem valamikor nehezek voltak a feladatok. Volt tárgyalási szituáció, párbeszéd, páros feladat, újságcikkek friss hírekkel. (Amazon térhódítása, inaktív férfiak, elektromos autók). Igazából teljesen rendben volt minden. A vizsga sem volt vészes, szóbeli vizsgánk volt. Beszélni kellett egy cikkről és egy diagramról, plusz elmondani a véleményünket egy témában.

Német C1: Itt is általában cikkekről beszélünk, szabadon lehet bármiről beszélni. Nem tabu a politika sem. Arra tökéletes, hogy legalább valahol tudjak németül beszélni. Plusz megismertem új embereket is.

Intercultural Communication (Interkulturális kommunikáció, angol nyelven): Az órák érdekesek, nem kell jegyzetelni, szinte egy mesedélután. Egy prezentációt kellett készítenünk egy kultúráról (én a koreai csoporttársammal Németországról prezentáltam). Valamint a vizsgán egy 3 oldalas esszét kell írni, 4 kérdés közül választhatunk. 

 

Összességében rendben vannak az óráim, elégedett vagyok az oktatással. Néhány más Erasmus-os viszont arra panaszkodott, hogy nem volt elég ideje a vizsgán, vagy a számolás nehéz volt, de egyelőre úgy érzem, jó órákat választottam. :)

 

Megosztás a facebookon