Sziasztok!

Amiatt hoztam létre ezt a blogot, mert így nem kell mindenkinek ugyanazt leírnom. :) Illetve a Campus Mundi feltétele is volt, hogy hozzak létre egy blogot (mást is lehetett választani, de talán ez a legegyszerűbb.)

Vilcsivel Párizsban jártunk, február 28-án jöttem haza. Kettő napom volt utána bepakolni, és lezárni magyarországi életemet, mert március 3-án már repültem. A búcsúbulikat szerencsére sikerült korábban letudni.

Március 1.

Délután elmentem fogorvoshoz. Ahol kiderült, hogy másnap is vissza kell még mennem. Elég feszült voltam, hogy be lesz-e fejezve a kezelés, mert egy problémás foggal külföldre utazni nem szerencsés...

Este még a munkahelyemre megcsináltam egy statisztikát, majd ezt a projektet is lezártam.

Március 2.

Tudtam, hogy egy napom maradt, ezért mindent el kellett intéznem.

Reggel a fogorvosnál kezdtem, sikeresen betömték a fogamat, így egy gonddal kevesebb.

Elindultam a Külkerre, bemutattam a nyelvvizsgámat, mert a záróvizsgáig már nem nagyon leszek az egyetemen. Ezután átmentem a koliba, a kiköltözéssel járó adminisztrációt elintéztem, majd kicsit beszélgettem még a kolisokkal. Még mindig nagyon hiányzik az a légkör! :)

Majd a szakdolgozatomhoz az interjút elkészítettem, természetesen Budapest másik felén, ezután vissza újra a pesti oldalra, és elintéztem a bevásárlást. Az Örsön öt Külkeres ismerősömmel/barátommal is találkoztam bevásárlás közben, kicsi a világ... :) Sikerült fényképet csináltatni, pénzt váltani, pár magyaros ételt/italt megvenni az útra.

21-re haza is értem, majd kezdődhetett a pakolás és a logisztika, hogy egy négyzetcentiméter felesleges hely sem maradjon a bőröndökben. Amikor kiköltöztem a koliból, a kocsi teljes csomagtartója és a hátsó ülések tele voltak zacskóval, ezért kicsit féltem, hogy mit fogok tudni kivinni. De aztán meglepődtem, hogy egész sok mindent be tudtam pakolni. (Sajnos a jelmezeim otthon maradtak, de talán ezt túlélem... :P) A kisbőröndöt pedig magyaros leleményességgel átalakítottuk hátizsákká, gyönyörűen néztem ki. :D

Március 3.

Anyáék kivittek kocsival a repülőtérre, majd jött a könnyes búcsú. A biztonsági kapunál szokás szerint fennakadtam, most egy 6 cm-nél alig nagyobb olló volt a bűnös. Kidobták, majd rohantam is a kapuhoz. A repülő mellett végül Enikővel is sikerült találkozni, ugyanis ketten vagyunk itt jelenleg magyarok. A landolás után Timi és Janó kijöttek értünk kocsival a reptérre, megspóroltak nekünk két óra utazást, ezúton is köszönjük! :P 

Az izgalmasabb részek, tehát az első benyomásaim majd a következő részben lesznek! :)

Megosztás a facebookon