Az utolsó egy hónapom nem volt annyira izgalmas, bár az eleje még igen. :)

Sikerült megoldanom, hogy 4 napot Portugáliában, ezen belül a gyönyörű Lisszabonban tölthessek. Egy kedves barátom meghívására érkeztem, így szállást is kaptam ingyen. Mindenképp érdemes ide is elmenni!!! :)

Vigyázni kell a macskakővel a városban, mert én többször majdnem elestem! :D (Nem, ehhez még alkoholt inni sem szükséges.) A nevezetességekről most nem írok hosszan, mert kb. azokat néztük meg, amiket a Tripadvisor is ajánl. Abszolút 10/10 mindegyik! Ami még furcsa volt, hogy a bulik 2-től 8-ig tartanak hajnalban/reggel. Illetve teljesen normális, hogy az utcán hasist terítenek. A megoldás viszont csak annyi, hogy szépen tovább kell sétálni. Sikerült eljutnom a világörökség részét képező Sintra városába is, illetve voltam Cascaisban is múzeumokban, illetve strandolni is. Bár csak 26 fok volt, de iszonyat durván leégtem, ebből mindenképp tanultam... Az oda/visszautazás elég körülményes, mert 23:30-kor indultam Karlsruhe-ból, és 9-re értem Lisszabonba (ami Németországban már 10). Ez annak volt köszönhető, hogy nem voltak csatlakozásaim, illetve Karsruhe-ból Frankfurt Hahn-ra eljutni hááát... nem a legegyszerűbb. :) De utólag persze megérte.

Ezután elkezdtem tanulni a két német nyelvű vizsgámra. Bár a vizsga előtt 5 perccel már megérkeztem a teremhez, a németek már bent ültek, és csak rám várt mindenki. Ezt eljátszottam utána még egyszer. :D Remélhetőleg át is megyek a vizsgákon, de csak kb. egy hónap múlva derül ki. Sikerült beküldenem a 23 oldalas projektmunkámat is, szintén július második felében várható eredmény. Utána pedig már tanulnom kellett a záróvizsgára, mert ez az utolsó félévem. Szerencsére sikerült ezt az akadályt is leküzdenem, így már diplomásként írhatom ezt a bejegyzést.

KÖSZÖNÖM SZÉPEN MÉG EGYSZER A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNYNAK, HOGY ÉLHETTEM EZZEL A LEHETŐSÉGGEL! :)

Megosztás a facebookon

Szerencsére a tanulás mellett utazásra is jutott idő, ezeket az élményeket fogom összefoglalni.

A képeket majd a program végén fogom egyben feltölteni.

Karlsruhe: A belvárosi sétálóutca nappal mindig tele van emberekkel. Az emberek vásárolnak, fagyiznak, beülnek egy kávéra. Érdemes egy kicsit sétálni a napsütésben. A városközpontban található a kastély, gyönyörű parkkal. Jó időben szintén mindenki kimegy napozni, játszani. :) Vilcsi nemrég meglátogatott, akkor a belsejét is megnéztük. A Ramses kiállítás szerintünk nem érte meg a belépő árát, viszont az állandó kiállítás nekünk tetszett. Az egykor ott lakó család tárgyait lehetett megtekinteni, plusz egy kis német kultúra is volt a kiállítás végén. Utána még felmentünk a kilátóba is, elég szép a panoráma. Főleg a két óriáskerékkel a kastély előtt. Van egy kilátó is, egy kis túrával. Épphogy megérkezett mianmari barátainkkal fel is fedeztük, szintén nagyon szép volt a kilátás itt is. Látható, hogy Karlsruhe mennyire szép város, sok zöldfelülettel. A francia hallgatók még egy múzeumot ajánlottak, illetve még az állatkertbe és a fürdőbe szeretnék eljutni.

Heidelberg: Korábbi cikkben már tárgyalva.

Freiburg: Város szép templommal és főtérrel, tornyokkal és kis túraútvonallal. Fél napra szerintem tökéletes választás. Mi vasárnap voltunk, így az üzletek zárva voltak, és sok emberrel sem találkoztunk. A Schwabertor-nál egy eurót kellett fizetni belépőre. Volt pár makett, de igazából a tetőre akartunk mindenképp kimenni, így a maketteket csak gyorsan végignéztük, majd mentünk fel a toronyhoz. Ekkor realizáltuk, hogy az zárva, és az már nincs is benne a belépőben. :D Ezért inkább elmentünk utána kicsit túrázni, és készítettünk a célnál pár képet. Bár a mai napig nem tudom, végül melyik kilátónál voltunk, mert elvileg kettő is van.

Colmar (Franciaország): A kistemplom szintén belépős (1,5 euro), a nagytemplom viszont ingyenes volt. Ami érdekes, hogy a francia oldalon minden jóval drágább, valamit kétszeres áron lehet megvásárolni. A házak nagyon szépek, teljesen egységes a város arculata. Mindenképp érdemes sétálni az utcákon. A városban pedig lehet Velencéhez hasonlóan gondolázni, bár mi ezt nem próbáltuk ki. Amin meglepődtem, hogy az egyik szökőkút mellett van egy kis rész a testvérvárosokról, és Győr is közötte szerepelt.

Tübingen: Az elsőre unalmasnak tűnő városban végül elég jól éreztem magam. A főtéren volt egy mutatványos, aki párszor elrontotta a mutatványát, de ettől volt vicces. De végül minden mutatvány sikerült neki. Egy fagyival leültünk a templomtérre, és csak élveztük a show-t. A platánsétány a szigeten, a szintén egységes arculat, a városháza mind olyan helyek, amiket érdemes megnézni.

Trier: Trierben a Porta Nigra a leghíresebb épület. Kívülről tényleg egyből észreveszi az ember, mennyire különleges. Belülről viszont számomra annyira nem volt izgalmas. Karl Marx háza előtt csak elsétáltunk. Egyrészt mert nem a kedvenc filozófusunk, másrészt pedig zárva is volt az épület. A park, a magasdóm, a Konstantin Bazilika, Boldogasszonytemplom viszont olyan nevezetességek, amiket kár lenne kihagyni. Jézus köntösét is itt őrzik, de ezt csak speciális napokon lehet megtekinteni. Ezután elfoglaltuk a szállást, a lenyugvó nap megtekintése után pedig pizsipartit tartottunk. :D

Ezután átléptük a luxemburgi határt, egy kisvárosban pedig megnéztük a kastélyt. Számomra a legizgalmasabb a fotókiállítás volt. Az egyik kategóriában méhecskés rajzokat készítettek a művészek. A magyar művészek általában alkohollal, droggal és a szexualitással kötötték össze a témát. Ennek köszönhetően viszont fel is figyeltem a képekre még akkor is, ha csak utána olvastam el, hogy magyar volt a készítő. Egyébként nem voltunk egyedül, akik ezekből merítettek ihletet. Azt mondanom sem kell, hogy egy magyar lett az első helyezett. :P A másik a kapitalizmusról szólt, itt már kevésbé jópofa, inkább elgondolkodtató rajzok készültek, viszont szerintem a kettő remekül kiegészítette egymást.

Majd elindultunk Luxemburg Citybe (főváros). Az elején kissé kritikus voltam a várossal, de aztán megnyert. A központban az éttermek iszonyat drágák, viszont a McDonald's ugyanannyiba kerül, mint otthon, hála a 3%-os éttermi áfa-nak. A parkolás mindenhol ingyen volt a városban, mert vasárnap volt. Katedriális, viadukt, EU intézmények és még sorolhatnám... :) Itt túl sok mindent láttam, hogy felsoroljam.

Stuttgart: A várost nem láttuk, a Frühlingsfestre (tavaszi fesztivál) mentünk el. Első alkalommal szakadó esőben, napközben 8 fokban voltam, így kevésbé volt élvezetes. Viszont a kolbászárus magyar volt, és volt vagy négy lángossütő. :) Ekkor csak ketten mentünk el. A második alkalommal viszont már az időjárás is kedvezőbb volt, és többen is elmentünk. A legjobb kezdés a városban: egy döner és egy üveg sör. :P Ezután bementünk a fesztiválra, és kipróbáltam két nagy vidámparki játékot is. Az első egy nagy torony volt, ami fel-le mozgott. Nagyon szép panoráma tárult a szemem elé, és megadta a kezdeti adrenalint is. A másik játék már jóval extrémebb volt, forgott mindenfelé és sokkal gyorsabb is volt. A lányok ezt már nem merték kipróbálni. :P Majd hallgattuk a tradicionális Volksmusik-ot. Beata tradicionális német ruházatban, én is felvettem egy kockás inget és egy zöld nadrágot. Végig buliztunk a sátorban. Bent csak egy literes sört lehetett csak kapni, tiszta Oktoberfest hangulat volt. :D Este pedig nem jött a buszunk, ezért ki kellett mennünk a reptérre, és ott vártunk hajnalig... :(

Big trip: Első big trip: David, Beata és Enikő már korábban eldöntötték, hogy elmennek áprilisban egy pár napos túrára. Én az óráim miatt nem mertem, mert féltem, hogy túl sokat hiányoznak. De aztán csak megvettem a repjegyet én is.. :) Első nap elmentünk Baselbe (Svájc). Végignéztük a várost, és a folyóparton piknikeztünk. Az árak brutálisak, ezért este már repültünk is tovább Nizzába. Talán a legszebb tengerparti rész, amit láttam egész életemben. Sajnos fürödni még nem volt lehetőségünk, mert annyira nem volt meleg a víz, de Németország után végre kabát nélkül élvezhettük a napsütést. Egy éjszakára befogadott minket egy helyi lakos, aki egy elég menő villában lakott. Sokat nem beszélgettünk vele, a welcome az volt, hogy adott egy lapot sok-sok szabállyal. De mindenesetre kedves, hogy befogadott minket. Aztán másnap kicsit túrázgattunk, és elmentünk Monacoba és Monte Carloba. Hihehetetlen az a gazdagság, ami ott van. El sem merem képzelni, mi van Dubajban. Este szintén nem jött a buszunk, ezért a buszmegállóban állók mind taxit hívtak. (Furcsa, mert Magyarországon ilyet még nem tapasztaltam.) Folytattuk utunkat Genovába, ahol spanyol Erasmusosok fogadtak be minket pár napra. Kedvesek voltak, bár nem mindenki beszélt angolul. Mutattak nekünk pár helyi kocsmát és büfét, amiket legjobban szeretnek. Este kimentünk a városba is. A szűk utcákban rengeteg ember volt, néha talán több, mint a szórakozóhelyeken. Amikor bementünk az egyik kocsmába, pont jött egy rendőr, mert verekedés volt, és nem tudtunk kimenni az ajtón. Majd sajnos a pénztárcámat is elhagytam, de szerencsére az irataim nem voltak benne és pénzből sem annyira sok. Az utolsó napon el kellett hagynunk a szállást, így kinn éjszakáztunk az utcán, romantikusan pár üveg borral. Vártunk hajnalig a vonatra, majd továbbmentünk Milánóba. A katedrális tényleg gyönyörű, a nagy sor miatt viszont be nem tudtunk menni. :( De Milánóban több szép műemlék és templom is található, igazából szinte csak ezeket néztük meg, illetve a helyi parkban aludtunk is pár órácskát. :D Este pizzáztunk egy jót a szálláson, élveztük, hogy van meleg víz. :D Majd az este megmaradt bort egy alvó hajléktalannak adtuk, így a napi jócselekedet is megvolt. Másnap már mentünk is haza Stuttgartba, majd Karlsruheba.

Egyszer márciusban már lefoglaltam egy jegyet Nikihez Lisszabonba, de akkor sajnos nem tudtam elmenni, és úgy volt, hogy ez így is marad, mert amikor már lett volna szabadidőm, már Niki visszarepült volna Budapestre. Végül sikerült mégis 4 napot találnom, amikor ráérek. Az út kicsit körülményes volt. Először elmentem villamossal a pályaudvarra, majd vonattal Heidelbergbe. Majd busszal Frankfurt Hahn reptérre, onnan metróval a szállásig. Mindez összesen csupán 10,5 óra volt. :D Megkóstoltam a portói bort, a Pastéis nevű süteményt és finom helyben fogott halakat is. Megnéztem a városközpontban található liftet, voltunk múzeumokban és templomokban. Igazából azokat a főbb nevezetességeket, amiket a neten talál az ember. A legjobban a város tetején található vár tetszett, ahonnan a Jézus szobrot és a Golden Gate híd hasonmását is felfedezhettem. Nikinek hála pedig 10 euro helyett 5 euroért vettem egy szelfibotot. A második nap Belémben jártunk. A katedrális és egy magas torony voltak a legfőbb nevezetességek. A harmadik nap Nikinek vizsgáznia kellett, ezért egyedül kimentem az óceánpartra Cascaisba. Megnéztem az Art Citadelt, egy kastélyt, egy világítótornyot és két kismúzeumot. Majd kifeküdtem a napra. A vállamat és a hátamat le is kentem, mert az hajlamos a leéégésre. Most már megtanultam, hogy mindenhol többször is le kell kenni magunkat!!! Soha nem égtem le ennyire gyerekkorom óta, pedig csak 26 fok volt. Az éjszakai élet nagyon bejött nekem, az Urban beachben voltunk első este reggel 7-ig, de a második alkalommal is 6 előtt kicsivel jöttünk ki. Utolsó este a Pink streeten borozgattunk. Ez nem egy szórakozóhely, de az egész utca rózsaszín és csak kocsmák vannak. Voltunk az UNESCO világörökség részeként nyilvántartott Sintrában is. Az idő hiánya miatt csak egy kastélyt és a parkot tudtuk megnézni, de egyértelműen 10/10 az élmény így is.

 

 

Megosztás a facebookon

Kicsit kiment a fejemből a blog, de most igyekszem pótolni az elmaradásomat... :)

Áprilisban elindultak az óráim, ezzel kezdeném a bejegyzést.

A Duale Hochschule-n alapesetben 3 hónap a tanítási idő, 3 hónap pedig a gyakorlati idő. Emiatt az órák sokszor tömbösítve vannak. Sokszor előfordulnak vendégelőadók, akik általában anyanyelvi szinten beszélnek németül/angolul (attól függ, milyen nyelvű az óra), még akkor is, ha külföldiek. Otthon általában magyar anyanyelvűek tartják az órákat, sokszor elég borzalmas kiejtéssel. Az órák hallgatócentrikusabbak, otthon inkább tanárcentrikus. Ez abban nyilvánul meg, hogy nem egy ppt-t olvas fel a tanár, a hallgatók kérdezhetnek. Otthon ha lehetőséget is ad az adott professzor, akkor is sokszor csak néma csend van a teremben. A német hallgatók ezzel szemben aktívabban részt vesznek az órán. Ami pedig még meglepőbb, hogy az összes tanárom megjegyezte a nevemet. Bár a hallgatók mondták, hogy a normál nagy egyetemeken ez azért nincs így. A hallgatók értékeléseit pedig komolyan veszik, mert az előző évben "lehúzott" tanár neve idén már nem szerepelt a vendégelőadói listában. Amit nehéz volt megoldanom, hogy a hiányzásom ne legyen 20% felett. A tömbösített óráknál ez különösen nehéz volt, mert ha egy nap nem ment be az ember, már el is veszítheti az aláírását. Illetve nekem óraütközésem is volt már, de ilyenkor a tanárok rugalmasak. A tanárok viszont kivétel nélkül elküldik a diákat, az órán nem füzetbe való másolással, hanem az anyag megértésével töltöttük az időt. Ami még pozitív, hogy sok 30-50 közötti tanár van, és az idősek is naprakészek és a fiatalok lazább stílusához is elég jól alkalmazkodtak. Az órákon lehet enni és inni, szabadon ki lehet menni mosdóba. Nincs katonás fegyelem, mégis hatékonyak. Az én óráimon 2-3 perces késés még simán belefért, de elvileg néhány tanár ebben nem rugalmas. Az eddigi tapasztalataim szerint pedig szinte nincs is bukás, mert próbálják kihozni belőled a maximumot.

A Crossing culture órát az előző bejegyzésemben már leírtam. 

Német intenzív kurzus: Bár új dolgot nem tanultam, mert a németem már magasabb szinten volt, de ennek ellenére mégsem untam az órát. A tanár folyamatosan poénkodott, de ennek ellenére sosem maradtunk le, és követni tudtuk a könyvet is. Amikor kisütött a nap, kint is tartottunk egyszer órát, ami nekem szimpatikus volt. :) A vizsgában is ténylegesen csak az szerepelt, amit leadott nekünk. 1,0 lett a jegyem, ami itt a legjobbnak számít. (A legrosszabb a 6,0 és 4,0 felett már nem teljesítettnek számít a tárgy.)

Personal (HR, német nyelven): A tanár szintén fiatal és vicces történetekkel dobja fel az órát. Pl. újságcikkek, statisztikák. Amikor elmondtam, hogy szakdolgozatot írok, egyből felajánlotta, hogy szívesen küld anyagokat, és ha van kérdésem, akkor keressem nyugodtan. A tanárt különösebb gond nélkül tudom követni, a diákok közül viszont valakinek nagyon erős dialektusa van, ezért valamikor egy szót sem értek. A német nyelvű órákon egyedül vagyok külföldi,nem is nagyon beszéltem velük szünetekben. De amikor kérdésem volt, akkor mindig segítőkészek voltak. A vizsgától mondjuk félek, mert elég nagy az ismeretanyag, van jog és számolás is. Az ottani Munka Törvénykönyve ismeretek viszont szerintem elég hasznosak.

Mitarbeiterführung (Menedzsment, német nyelven): A tanár itt is kedves volt. A tanár elég sok mindent felírt a diákra, ezért szerintem azokból simán lehet tanulni. Nekem túl elméleti volt, de az utolsó órán pl. csak gyakorlati tanácsokat mondott a tanárunk. A vizsga pedig esettanulmányokból fog állni, és akkor is megadja a pontot a tanár, ha nem ért egyet vele. A lényeg, hogy gondolkodjunk.

Business English (Üzleti idegen nyelv angol): Az átlag jobban tudott nálam, így nekem valamikor nehezek voltak a feladatok. Volt tárgyalási szituáció, párbeszéd, páros feladat, újságcikkek friss hírekkel. (Amazon térhódítása, inaktív férfiak, elektromos autók). Igazából teljesen rendben volt minden. A vizsga sem volt vészes, szóbeli vizsgánk volt. Beszélni kellett egy cikkről és egy diagramról, plusz elmondani a véleményünket egy témában.

Német C1: Itt is általában cikkekről beszélünk, szabadon lehet bármiről beszélni. Nem tabu a politika sem. Arra tökéletes, hogy legalább valahol tudjak németül beszélni. Plusz megismertem új embereket is.

Intercultural Communication (Interkulturális kommunikáció, angol nyelven): Az órák érdekesek, nem kell jegyzetelni, szinte egy mesedélután. Egy prezentációt kellett készítenünk egy kultúráról (én a koreai csoporttársammal Németországról prezentáltam). Valamint a vizsgán egy 3 oldalas esszét kell írni, 4 kérdés közül választhatunk. 

 

Összességében rendben vannak az óráim, elégedett vagyok az oktatással. Néhány más Erasmus-os viszont arra panaszkodott, hogy nem volt elég ideje a vizsgán, vagy a számolás nehéz volt, de egyelőre úgy érzem, jó órákat választottam. :)

 

Megosztás a facebookon

Kicsit megfeledkeztem a blogról, olyan gyorsan telnek-múlnak a napok... :)

Ez mondjuk sokaknak nem újdonság, de itt főleg a What's up nevű app-ot használják, Magyarországtól eltérően a Messenger nem annyira népszerű, a Viber-t talán nem is ismerik. Itt van több csoportunk, itt beszéljük meg a találkozókat, házit, programokat, stb...

Most körülbelül 15-en vagyunk külföldiek mindenféle országokból: Lettország, Lengyelország, Jordánia, Kína, Dél-Korea, Costa Rica, Brazília, Törökország.

Megérkezésünk után már volt is egy kis kiruccanás a városba, megismertünk pár pub-ot, illetve német sört. :)

Majd másnap jöttem rá, hogy itt vasárnap minden zárva van, kivéve az éttermek és kávézók. Ezt még szoknom kell, mert otthon mindig vasárnap mentem bevásárolni.

Hétfőn már volt is óránk egy angol anyanyelvű tanárral. Első nap elég hamar elvesztettem a fonalat, de a második hét végére egészen belejöttem, és már prezentáltam is. :) Oké, nem mondom, hogy annyira jól tudnék angolul, de elboldogulok. A többség viszont nem olyan jól tud németül (valaki egyáltalán nem), így alkalmazkodnom kellett, de most már egészen megszoktam. Sőt, most már fura, ha németül kell beszélnem, mert annyira nem használom. Illetve az anyanyelvűekkel nem is szeretek németül beszélni, mert gyorsan beszélnek és dialektust, így fair-nek érzem, ha mindketten idegen nyelven beszélünk... :P

A kollégium:

Mi hárman vagyunk egy apartmanban, a szoba saját, a konyhát, étkezőt, konyhát megosztjuk. Én még szerencsés vagyok, mert máshol 5-7 ember van egy apartmanban. Amiatt is, mert az egyetemtől 10 perc sétára lakom, így nagyon korán kelnem sem kell. Míg a másik kollégium jóval távolabb helyezkedik el. A szobám elvileg 17 négyzetméter, bőven el lehet férni. Illetve van egy csomó szekrény és polc is, szóval tényleg nem panaszkodhatok. A konyhánk brutál módon koszos volt, úgyhogy a szabad vasárnapjaimon - mivel minden zárva volt - sikáltam a konyhabútort és berendezéseket. Kb. 10 óra volt, de legalább már kulturált a környezet. A lakótársam egy kínai és egy indonéz srác. A kínai már el is költözött, egyelőre még nem kaptunk új lakót. Viszont megörököltem tőle ingyen felmosót, ruhaszárítót, konyhai edényeket, kukát... :) 

Adminisztráció:

Azt gondoltam, hogy a magyar rendszerhez képest itt könnyű élni. Sajnos nem így van. Ez talán az egyetlen igazi negatívum, amit említeni tudok az itt tartózkodásom alatt. Először megvásároltuk a LIDL-ben a SIM kártyánkat, így lett német telefonszámunk. Nem kellett semmilyen igazolvány, az interneten kell megadni az adatokat a regisztrációnál. Az egyetem kiad egy hallgatói jogviszony-igazolást, amivel el kell menni a Studierenwerk-be megkötni az albérleti szerződést. Ezután el lehet menni az önkormányzathoz, és bejelenteni magunkat. Kapunk egy ún. "Meldebestätigung"-ot, ami egy lakcímkártyának felel meg, bár ez egy A/4-es lap. Ha ezeket mind beszereztük, mehetünk a tömegközlekedési vállalathoz (KVV), akik odaadják a szemeszterbérletet. Majd elmentünk a bankba is, hogy bankszámlát nyissunk. Ha pedig átutaljuk az adminisztrációs költséget az egyetemnek, megkaphatjuk a német diákigazolványunkat.
Pozitív: Ha látják rajtad, hogy külföldi vagy, úgy beszélnek, hogy egy B1-es szinten is meg lehessen érteni. Az önkormányzat 50 euró vásárlási utalványt is ad, ezzel üdvözöl a város. Be lehet váltani a legtöbb étteremben, kisboltban, szolgáltatóknál a városban. A bank 100 EUR-t tesz a bankszámládra, ha elégedett voltál a szolgáltatással (ha nem, akkor 150-et). Az itt teljesen természetes, hogy ingyen van a kp. felvétel és a legtöbb banki szolgáltatás. A telefonszámla pedig 9 euró, amiben 300 perc ingyenes beszélgetés és 750 MB internet van. (Utána is csak belassul.) A szemeszterbérlet pedig itt minden diáknak teljesen ingyenes, tehát a külföldieknek is.
Negatív: Magyarországon a vezetéknév és a keresztnév fordítva van, ezt a bankban persze el is rontották, emiatt kaptam is egy levelet. Be kellett menni, átírták, és elvileg minden szép és jó volt. Majd kaptam egy újabb levelet, hogy egy papírt el kell küldenem a banknak, amit ráadásul korábban már bemutattam az ügyintézőnek. A többieknek persze nem kellett, ezért nem is értettem, miért csak engem szemeltek ki. Gondoltam egy hónap alatt megkapom a bankkártyámat, ennek megfelelően hoztam készpénzt is magammal. A magyar kártyámat persze tudom használni sok helyen, de a banki árfolyam nem épp a legbarátibb. Illetve itt sok helyen csak bizonyos összeg felett lehet kártyával fizetni, ami Magyarországon maximum a Mari néni kisboltjában megszokott. Emiatt a magyar számlámról kellett átutalnom egy kisebb összeget az egyetemnek. Csak az utalás volt 2590 Ft, és a váltási költségekről még nem is beszéltünk... A német számláról ez persze ingyen lett volna.
Összességében persze bőven pozitív irányba dől a mérleg, de ezekkel az apróságokkal eléggé fel tudják bosszantani az embert.

Árak:

Az élelmiszerek árai nagyjából azonosak,  mivel az áfatartalma csak 9%, az egyéb termékeké és szolgáltatásoké 19%. A hús ára viszont itt jóval drágább. (Amikkel én találkoztam.) A szolgáltatások a magasabb bérek miatt viszont drágábbak, de egy németnek persze ez sem megfizethetetlen. Illetve ha az ember kicsit tudatos, akkor megtalálja az olcsóbb helyeket. Például Kebabot is lehet már 2,50 euróért enni, és 9 eurós fodrászatot is lehet találni. A sörök ára nagyjából 1 euró körül van, a tömények viszont sok esetben olcsóbbak is, mint otthon. Ezen eléggé meglepődtem, mert mindig azt szokták mondani, hogy mennyivel drágábbak nyugaton az élvezeti cikkek. A bio, light, gluténmentes, laktózmentes, vegán, stb... termékek árai viszont alig drágábbak, mint a normál termékek, otthon viszont elég durva a különbség.

Főiskola és programok:

A suli elég modern, minden teremben van projektor. A tanárok is teljesen máshogy tanítanak, mint otthon. Akikkel eddig én találkoztam, egyáltalán nem akartak senkit megbuktatni. Igaz, az óráim nagy része áprilisban indul, így még nem merek messzemenő kijelentéseket tenni. A suli eléggé labirintus (én el is tévedtem már benne egyszer, mondjuk ez nálam nem meglepő), de az óráink nagy része ezért a könnyen megközelíthető termekben van. A nemzetközi iroda munkatársai is nagyon kedvesek, egy munkanapon belül válaszolnak is. A kurzusaimmal is volt/van még problémám, de remélhetőleg menet közben majd megoldódnak ezek is. A főiskola fizette legutóbbi kirándulásunkat Heidelbergbe, ahol megnéztük az Alte Universität-et (Idős Egyetem), illetve a kastélyt és egy templomot is. Illetve az egyetem fizette az összvárosi orientációs hetünk költségeit is. Ezenkívül pedig számos program van, ami szintén ingyenes volt/lesz, mint például a havi grillparti. Legutóbb pedig egy két német fogást készítettünk el a suliban. A kedvenc programom viszont a City Rally volt, ahol a helyi nevezetességeket megnéztük úgy, hogy közben feladatokat kellett megoldanunk, amik legtöbb esetben igen viccesek voltak. :) Az est végén pedig együtt megnéztük az elkészült képeket és videókat. Az éjszakai programokat eddig a másnap reggeli órák miatt kihagytam, illetve a szakdolgozatommal is haladnom kellett. Eddig két alkalommal voltam bulizni, nekem nem volt a helyekkel semmi bajom. Az Erasmus Student Network kártyákkal pedig ezentúl ingyen mehetünk be a legtöbb helyre. A diákigazolvány egyben fizetőeszköz is, amivel fizethetsz a mosodában, a könyvtárban, vagy a menzán. Apropó menza, az itteni menza olcsóbb, mint az otthoni egyetememen. A tipikus menzakajákkal pedig nem is lehet találkozni, reformételeket szolgálnak fel. Ha például tészta az aznapi menü, adnak hozzá egy tál salátát is, hogy meglegyen a vitaminbevitel. :)

Ételek:

Én sosem voltam az a nagyon magyar ételeket kedvelő típus, a nemzetközi ételek hozzávalóit pedig itt is meg lehet venni. Amióta viszont itt vagyok, valahogy mindig megtalálnak a magyar ételek. Gulyásleves az étteremben, paprikás chips vagy épp magyar bor a LIDL-ben. :) A tejföl kicsit hiányzik, mert itt nem lehet kapni, illetve teljesen más a neve, állaga és íze is. Ma pedig Enikővel készítettünk gulyáslevest is a holnapi International Buffet-ra, ahol minden nép hozza a saját kis ételeit a suliba, és szabadon lehet kóstolni. A német ételek pedig nekem eddig bejöttek, igaz, a magyar ízléstől nem is állnak távol. Ettem Maultaschen-t (hasonlít a ravioli-ra), Flammkuchen-t (a magyar kenyérlángosra hasonlít), illetve Currywurst-ot. A büfében, ahol utóbbi ételt ettük, lehetett választani Nutellás (!!!) kolbászt, de én inkább maradtam a klasszikusabb ízeknél.

Német emberek:

Az egyetemisták elég kedvesek hozzánk. Több német lakásába is már meghívtak minket, ami például nálunk nem szokás két hét ismertség után. Az idősek már jóval zárkózottabbak, ha megállítod őket az utcán, nem lesznek túl kommunikatívak.

Közlekedés:

Bár már épül a metró, de egyelőre még egyáltalán nincs átadás közelében. A villamosok viszont gyakran járnak, elég jó a tömegközlekedés. Előnyben részesítik a kötöttpályás közlekedést, buszok talán csak éjszaka járnak. Rengeteg ember jár biciklivel munkába/suliba, szinte minden helyinek van sajátja. Ha pedig mégsem, a Bubihoz hasonló szolgáltatást is igénybe lehet venni. Az autósok pedig majdnem mindig megállnak a zebránál.

Időjárás:

Kicsit kaotikus, az otthoninál itt többet esik. A naposabb periódusokban viszont a hazai hőmérséklethez hasonló az idő. Télen talán kicsit enyhébb, nyáron kevésbé forró.

 

Megosztás a facebookon

Sziasztok!

Amiatt hoztam létre ezt a blogot, mert így nem kell mindenkinek ugyanazt leírnom. :) Illetve a Campus Mundi feltétele is volt, hogy hozzak létre egy blogot (mást is lehetett választani, de talán ez a legegyszerűbb.)

Vilcsivel Párizsban jártunk, február 28-án jöttem haza. Kettő napom volt utána bepakolni, és lezárni magyarországi életemet, mert március 3-án már repültem. A búcsúbulikat szerencsére sikerült korábban letudni.

Március 1.

Délután elmentem fogorvoshoz. Ahol kiderült, hogy másnap is vissza kell még mennem. Elég feszült voltam, hogy be lesz-e fejezve a kezelés, mert egy problémás foggal külföldre utazni nem szerencsés...

Este még a munkahelyemre megcsináltam egy statisztikát, majd ezt a projektet is lezártam.

Március 2.

Tudtam, hogy egy napom maradt, ezért mindent el kellett intéznem.

Reggel a fogorvosnál kezdtem, sikeresen betömték a fogamat, így egy gonddal kevesebb.

Elindultam a Külkerre, bemutattam a nyelvvizsgámat, mert a záróvizsgáig már nem nagyon leszek az egyetemen. Ezután átmentem a koliba, a kiköltözéssel járó adminisztrációt elintéztem, majd kicsit beszélgettem még a kolisokkal. Még mindig nagyon hiányzik az a légkör! :)

Majd a szakdolgozatomhoz az interjút elkészítettem, természetesen Budapest másik felén, ezután vissza újra a pesti oldalra, és elintéztem a bevásárlást. Az Örsön öt Külkeres ismerősömmel/barátommal is találkoztam bevásárlás közben, kicsi a világ... :) Sikerült fényképet csináltatni, pénzt váltani, pár magyaros ételt/italt megvenni az útra.

21-re haza is értem, majd kezdődhetett a pakolás és a logisztika, hogy egy négyzetcentiméter felesleges hely sem maradjon a bőröndökben. Amikor kiköltöztem a koliból, a kocsi teljes csomagtartója és a hátsó ülések tele voltak zacskóval, ezért kicsit féltem, hogy mit fogok tudni kivinni. De aztán meglepődtem, hogy egész sok mindent be tudtam pakolni. (Sajnos a jelmezeim otthon maradtak, de talán ezt túlélem... :P) A kisbőröndöt pedig magyaros leleményességgel átalakítottuk hátizsákká, gyönyörűen néztem ki. :D

Március 3.

Anyáék kivittek kocsival a repülőtérre, majd jött a könnyes búcsú. A biztonsági kapunál szokás szerint fennakadtam, most egy 6 cm-nél alig nagyobb olló volt a bűnös. Kidobták, majd rohantam is a kapuhoz. A repülő mellett végül Enikővel is sikerült találkozni, ugyanis ketten vagyunk itt jelenleg magyarok. A landolás után Timi és Janó kijöttek értünk kocsival a reptérre, megspóroltak nekünk két óra utazást, ezúton is köszönjük! :P 

Az izgalmasabb részek, tehát az első benyomásaim majd a következő részben lesznek! :)

Megosztás a facebookon